A papírmerítő szitakeret-papermould- két fő részből áll; a felső keret -deckle- és az alsó keret -mould-. A felső keret adja a papír méretét, ezért kulcsfontosságú, hogy mérettartó legyen. Az alsó kereten helyezkedik el a drótháló, amely megtartja a papírpépet. Az alsó keret merevítését úgynevezett bordák biztosítják. A keretkészítés fontos kiegészítő segédanyaga a réz, ami a szerkezet plusz stabilitásáért felelős.

A drótháló két fő típusa ismert: az autentikus, régi stílusú huzalos -laid- szita, amely a jellegzetes hosszanti és keresztirányú csíkokat adja a papírnak, valamint a finomabb –wove- vélinszita amely sima, egységes felületet biztosít a vékony papírnak.

A papírmerítő keretek – hogyan épül fel egy hagyományos papermould

A hagyományos kézi papírmerítés egyik legfontosabb eszköze a –Papermould–, vagyis a papírmerítő keret. Bár első ránézésre egyszerű faszerkezetnek tűnik, valójában rendkívül precíz, gondosan kialakított szerszám, amelynek minden része a papír minőségét és a készítés gördülékenységét szolgálja. A folytonos nedvesedés–száradás terhelése miatt a keretnek kivételesen mérettartónak és stabilnak kell maradnia, különben a papír mérete és struktúrája is torzulna ezért fontos a megfelelő alapanyag kiválasztása.

A papermould két fő részből áll:

felső keret- deckle
alsó keret- mould

E kettő együtt adja a papír végső méretét és textúráját, valamint meghatározza a kézi merítés élményét is.

Deckle – a papír méretének őre

A deckle, vagyis a felső keret felel azért, hogy a készülő papírlap körvonala éles, szabályos és megismételhető legyen. Emiatt a felső keretnél alapkövetelmény a szélsőséges méretstabilitás. A nedvesség hatására a fa tágul, majd száradáskor összehúzódik – ezeknek a ciklusoknak kell ellenállnia anélkül, hogy eldeformálódna vagy elcsavarodna.

A régi angol műhelyekben a felső keret sarkaiban gyakran bonyolult csapozást alkalmaztak, hogy a keret hosszú éveken át stabil maradjon. A két legjellegzetesebb megoldás:

Mortise & tenon – csap-hornyos kötés – erős illesztés, amely egy csapos és egy csapréses darabból áll és nagy felületen kapcsolja össze a faelemeket. Ebben az esetben ez a keretkötés hagyományos társaihoz képest igen bonyolult.
Pin wheel joint – egy összetettebb, többirányú úgy nevezett “szélforgó” csapozás, amely különösen ellenállóvá teszi a sarkokat a vetemedéssel szemben, és segít megőrizni a teljes keret geometriáját.

Mivel régen nem voltak annyira jó és erős ragasztók mint manapság, ezeknek a kötéseknek ragasztás nélkül is meg kellett állni a helyüket. Nyilván valamilyen állati enyvet használtak a rögzítéshez de ezek hosszú távon nem voltak tartósak, ezért is volt szükség a réz kiegészítésre. Az keretillesztések úgy vannak kialakítva, hogy az elemek ellentétes irányba feszüljenek egymásba, így a terhelések részben kioltják egymást. A nedvesség folyamatos igénybevételt jelent, ezért a csapok és rések kialakítása is azt szolgálja, hogy víz hatására az illesztés kissé megdagadjon és még szorosabbá váljon.

A merítőkeret egész működése azon múlik, hogy a fa, a csapolások és a szita együttese stabil, feszes és geometriailag pontos legyen. A papírmerítés során a keret folyamatosan vízbe merül, megnedvesedik, majd kiszárad használat után. Majd újra és újra…

Ez a ciklikus igénybevétel rendkívüli terhelést ró az anyagokra. Ha a keret akár csak néhány millimétert elhajlik, a papírlap mérete és széle egyenetlenné válhat.

A mould– a szita és a szerkezet találkozása

Az alsó keret, vagyis a mould hordozza tulajdonképpen a dróthálót, amelyen a papírrostok összegyűlnek és felépülnek. A mould szerkezetét a bordák -ribs- teszik stabilabbá, ezek a hosszanti vagy keresztirányban futó faelemek segítenek megtartani a hálót, és biztosítják, hogy az ne hullámosodjon fel a használat során.

Néhány keretben látható, hogy a bordákon vagy azon keresztül réz merevítő rúd is fut. Ez az extra erősítés tovább csökkenti a vetemedés esélyét, különösen nagyobb méretű keretek esetén használatos. A hálót a bordákon keresztül finom dróttal rögzítik, hogy tökéletesen feszes maradjon – ez alapfeltétele a szép és egyenletes papírfelületnek. A háló szélét pedig réz szalaggal zárják le és apró szegekkel rögzítik a keret tetejére.

A bonyolult csapolások a bordák a réz merevítők és egyéb kiegészítések, mind azt szolgálják, hogy a keret évtizedeken át ugyanazt a precíz formát adja – ez a kézi papírkészítés kulcsa.

A szitahálók típusai – Laid vs. Wove

A kézi papírkészítésben az alsó keretre rögzített szitaháló határozza meg a papír textúráját. A két legfontosabb és alapvetően eltérő hálótípus a laid és a wove. Bár mindkettő ugyanazt a funkciót látja el (megtartja a rostokat a merítés során), a szerkezetük teljesen más, és emiatt a papíron megjelenő felület is nagyon különbözik.

Laid – huzalos szita – a tradicionális megjelenés

A régi kézi papírokra jellemző finom hosszanti –chain lines- és sűrű keresztirányú csíkokat a huzalos szita vagyis a laid adja. A struktúra enyhén bordázott, autentikus hatású. A laid háló a régi, kézműves papírok jellegzetes mintázatát hozza létre. Szerkezete kétféle drótból áll:

hosszanti, vastagabb drótok – chain lines
keresztirányú, sűrű, vékony drótok – laid lines

Ez a kombináció adja a papíron látható apró „bordázott” csíkokat. A chain line-ok ritkábban, a laid line-ok nagyon sűrűn futnak. Az ilyen kereten merített papír megjelenése; enyhén bordázott, rusztikus felületű, jól látható hosszanti csíkok futnak.

Ezeket leggyakrabban könyvkötésre és restaurálásra használják vagy művészeti célokra – metszetek, grafikai papírlapok készítése – esetleg történelmi rekonstrukciókra de oklevél nyomtatásra is. A laid papír felülete „él”, szinte látszik rajta a kézi munka.

Wove wire – foszforbronz velin szita – sima felület

A velin (francia: vélin) eredetileg simára cserzett borjúbőrt jelent (vellum), később pedig olyan sima felületű papírt, amelyen nem látszanak a merítőszita drótlenyomatai.

A papíroknál a velin tehát azt jelenti, hogy teljesen sima, egyenletes felület, általában magas minőségű finom papír, a selyem papír szinonimája (pl. művészpapír, könyvnyomtatás, Petőfi Sándor: János Vitéz első kiadásait is ilyen papírra nyomtatták.)

Tehát ebben az értelemben a velin szita a papírmerítő keretnek az a típusa, amely teljes felületű egyenletes, textilszerű szövésből áll, nincs rajta a régi, klasszikus csíkos drótozás ezért az így készülő papíron nem keletkeznek rácsminták vagy drótnyomok. A drótok sem különülnek el chain és laid vonalakra, hanem finoman keresztezik egymást, mint egy nagyon apró szövésű vászon. A foszforbronz anyag pedig tartós és nem korrodál.

Az ilyen papírok szintén alkalmasak művészeti felhasználásra de gyakorlatilag elég széles körben felhasználható pl.: kalligráfia, grafikák, rézkarc, ofszet nyomtatás, könyvnyomtatás stb. A wove- papír felülete ideális, ha tiszta, homogén lapot szeretnénk.

Mindkét szita típusnál kritikus a feszesség, mivel ez befolyásolja az egyenletes vízelvezetést és a kész papír simaságát.

Vízjel

A vízjel egy olyan látható, de a papír anyagába épített jel, amely a papír fény felé tartásakor jelenik meg világosabb vagy sötétebb árnyalat formájában.

A papír vastagságának finom különbségei hozzák létre. Ez egy olyan jelzés ami megkülönbözteti az igazit a hamistól. Eredetiség és hitelesség jelzésére alkalmas pl.:pénz, oklevelek, művész- és könyvpapírok azonosítása, papírmalmok jelzése (logó, évszám), márkajel, kivitelezői aláírás.

A vízjel a merítőszitára erősített vékony drótból vagy formából készül.

Ahol a szitán kiemelkedő drót van, ott a papír vékonyabb lesz és fény felé tartva lesz látható egy világosabb forma vagy írás ezt nevezik vízjelnek. Ahol pedig a forma mélyebb, vagy több rostot vonz, sötétebb jel alakul ki.
A hagyományos papírmerítő kereteknél a a drótvízjelt alkalmazzák, ez a tradicionális eljárás a kézműves műhelyek ma is így csinálják. A szitára vékony drótot hajlítanak szám, betű vagy logó formájára. A drótot még vékonyabb drót szálakkal a szitára varrják. Ahol a vízjel van ott a papír vastagságkülönbsége adja a fényben látható mintát.

Léteznek még más, modernebb eljárások is gépi papírokon, ott több féle mélységű mintázó hengerrel dolgoznak, ahol nem csak a kontúr jelenik meg hanem árnyalatok is, lesz egy domborzatos jellege. Ezeket bankjegyek, útlevelek és egyéb hivatalos okányokhoz is szokás alkalmazni.

A szita feszítése – a papír egyenletességének kulcsa

A kézi papírkészítésben az alsó keretre erősített szitaháló nem csupán egy szűrőfelület hanem az egyik legmeghatározóbb eleme annak, milyen lesz a papír textúrája, vastagsága és vizuális karaktere. A háló feszítése, drótmérete, valamint a chain és laid vonalak elrendezése mind finoman, de határozottan formálják a papírt.

A jól feszített szita az egyik legfontosabb tényező a jó minőségű papírhoz.
Ha megfelelő a feszítés, a víz egyenletesen szivárog át a hálón és a rostok szabályosan oszlanak el, így nem lesznek vastagabb és vékonyabb foltok a papíron. A felülete simább és kevésbé hullámosodik száradás után. A papírlap mérete stabilabb és nem húzódik össze asszimetrikusan.

A mesteremberek ezért a hálót fokozatosan, több lépésben feszítik a bordákhoz rögzített drótokkal. A papírmerítő keret „lelke” valójában a szita — és ahogyan a szitát feszítik, rögzítik és karbantartják, az teljes egészében meghatározza a papír karakterét.

A papírmerítő keretek alapanyagai – fafajok és szerkezeti kiegészítők

A papermouldok készítése nagyon precíz asztalosmunkát igényelt, és a felhasznált fafajok megválasztása kritikus szerepet játszott. A kézi papírkészítés korai időszakában (16–17. század) Európában elsősorban csak a helyben elérhető fafajok jöhettek szóba (kemény és lágy lombos fa mint a tölgy, dió, hárs vagy tűlevelű fajok). A fa nem volt ritka alapanyag, de a különleges, egzotikus, mérettartó fajokat Európa nem ismerte vagy még nem tudta beszerezni.

A faanyag kiválasztásának fő szempontjai

Mérettartó legyen, bírja a víz miatti dagadás–száradás folyamatos váltakozását.A merítés során a fa szinte teljesen átázik, majd kiszárad ez a legtöbb fa számára nagyon megterhelő és óriási környezeti kitettség. Egy fa akkor a legtartósabb, hogy viszonylag stabil környezeti hatások érik és nem szélsőségesek. A papírmerítés egy szélsőséges kitettség, nem véletlenül annyira speciális a hozzá tartozó eszköz elkészítése.

A fa képes legyen a precíz csapozást tartani.
Ne legyen túl nehéz, de legyen kellően erős. A súly kérdése főleg a nagy méretű kereteknél számít.
Ellenálljon gombának, penésznek, korhadásnak. Mivel hosszú ideig nedves közegben dolgozik ez alapkövetelmény, de ma már a jó féle felületkezelő olajok és a rendszeres karbantartás is sokat számít.

Amíg a tengeri kereskedelem nem hozta be az egzotikus, mérettartó fafajokat, a mesterek gyakorlatilag csak helyi fajokat használták, sok kompromisszummal. Tehát a papírmerítő keretek fafajainak történeti változása szorosan összefügg a gyarmati faáru megjelenésével. A itt jön képbe a mahagóni és ebben a mezőnyben egy egészen új kategóriát hozott,
stabil, tartós, mérettartó, és kevésbé reagál a párára. Nem véletlen, hogy gyorsan terjedt a műhelyekben.

Mahagóni

A 18–19. században, főleg angol és holland műhelyekben a hajózási és kereskedelmi bővülés után hirtelen megjelentek olyan fafajok Európában, amelyek addig ismeretlenek voltak. Ilyen például a mahagóni fa. A faipar, a hangszerkészítés és a precíziós famegmunkálás kapva kapott az ilyen új anyagokon – és ugyanez történt a papírmerítő keretek készítésben is.

A mahagóni fája kiváló mérettató még nedvesség ingadozás mellet is. Jól és könnyen megmunkálható, tisztán gyalulható nem szálkásodik, nem reped és a vetemedése is elenyésző. A rostfutása is egyenletes, kevéssé csavarodik. Elegáns, könnyű és erős fa. A Kiváló alapanyag keret gyártáshoz, mind a mai napig.

Tehát a papírmerítő keretek fafajainak történeti változása szorosan összefügg a gyarmati faáru megjelenésével. A mahagóni ebben a mezőnyben egy egészen új kategóriát hozott,
stabil, tartós, mérettartó, és kevésbé reagál a párára. Nem véletlen, hogy gyorsan terjedt a műhelyekben.

A réz szerepe a papírmerítő kereteknél – stabilitás, korrózióállóság és precizitás

A papírmerítő keret felépítése sosem csak fa elemekből állt. Fontos segédanyag a réz. Ami a szerkezet stabilitásáért felelős.

A kézi papírkészítés során az alsó és a felső keret is folyamatosan vízben dolgozik, majd újra kiszárad — ez a ciklus óriási igénybevételt jelent a fának és a rögzítéseknek is. Éppen ezért a papírmerítő keretekben a réz nem díszítőelem, hanem szerkezeti kulcsanyag, amely több különböző funkciót lát el.

Miért a réz?

A réz ideális anyag keretekhez, mert rendkívül korrózióálló (vízben, rostlében is), nem vetemedik, mérettartó, könnyen megmunkálható, forrasztható, szegecselhető, megfelelően nehéz és stabil, nem reagál a cellulózzal vagy a papírpéppel, idővel patinásodik, de nem rozsdásodik A vas vagy acél elemek ezzel szemben rozsdát adnának a papírhoz és a faanyagot is elszínezi és idővel a rozsdásodás miatt törékennyé is válhat — teljesen alkalmatlanok lennének.

A réz felhasználása három fő területen jelenik meg:

Merevítő rudak – stiffening rods– az alsó keret belsejében
A körbefutó réz élvédők és erősítések – az alsó keret tetején és oldalán
A felső kereten található réz betétek és élvédők

Mindegyiknek megvan a maga funkciója.

**Réz merevítő rudak –stiffening rods– a bordák stabilizálására**

A legtöbb angol és észak-európai merítőkeret belsejében fut egy vagy több hosszanti, tömör réz rúd, a bordákon keresztül, alatt vagy mellett.

Fő funkciója a keret vetemedésének megakadályozása. A réz nem reagál a nedvességre úgy, mint a fa — nem tágul és nem húzódik össze a vízciklusok hatására.
A rézrúd így egyfajta belső gerincet alkot, amely; megakadályozza a hosszanti deformációt, segít stabilizálni a bordák feszességét, hosszú távon is megőrzi a szita sík felületét.

A háló feszességének fenntartása

A szita húzását a bordákra rögzített drótok adják. Ha a bordák enyhén meghajlanának vagy vetemednének, a háló azonnal laza vagy hullámos lenne. A rézrúd megelőzi egy kis plusz tömeg, nehezebb mint a fa, és ez jobb merítőérzetet ad, stabilabb mozgást a vízben — a papírkészítő sokszor kifejezetten szereti ezt a kis extra súlyt.

Körbefutó réz élvédők és oldali megerősítések

Az alsó keret oldalára erősített rézszalag vagy réz élvédő két okból is nagyon fontos. Először is mechanikai védelem a kopás ellen. A merítés során a deckle folyamatosan fel-le csúszik az alsó keret szélén. Ha a keret széle csak fa lenne, gyorsan; elkopna,elvályúsodna, ez pedig ronthatja a deckle záródását és a papír széleinek tisztaságát. A réz élvédő viszont; tartós, kopásálló, nem szívja fel a vizet, sima felületet ad a felső keret mozgásához. Nem utolsó sorban pedig a precíz illeszkedés és mérettartás is fő szempont, mert a felső és alsó keret kapcsolata határozza meg a a papír élének egyenességét, a papír méretét, a rostok eloszlásának, futásának határait.
A réz élvédő segítségével a keret éle nem deformálódik, így a felső keret mindig pontosan zár.

Réz megerősítések a felső kereten

A felső keret feladata, hogy megadja a papír végső méretét és formáját. Emiatt a szerkezetének nem csak erősnek, de nagyon méretpontosnak is kell lennie. A vizet beszívó, majd újra kiszáradó fa viszont hajlamos: dagadni, zsugorodni, elvetemedni. Ezért sok mesterkereten a felső keret bizonyos szakaszait rézcsíkokkal vagy rézlemezekkel erősítik meg. Mert ez stabilizálja a belső élt, minimalizálja a vetemedést, szabályosabb záródást biztosít a mouldra, megakadályozza az élek felütődését vagy felrostosodását, hosszú távon garantálja a papír méretpontosságát. Az angol mesterek főleg a 18–19. században kezdtek alkalmazni ilyen felső keret megerősítést- deckle edge reinforcements.

Tehát mondhatjuk azt, hogy a réz az egyik titkos összetevő, amitől egy papírmerítő keret igazán jó lesz.

Összegzésként

A papírmerítő keret tehát egyszerre technikai eszköz és kézműves műtárgy: minden egyes részének funkciója, aránya és anyaga átgondolt, hosszú hagyományokon alapuló szakmai döntés eredménye. Rendkívül speciális, nagyfokú szaktudást és precizitást igénylő kézműves munka. Ezek a keretek nemcsak eszközök, hanem a mesterség egyik legösszetettebb tárgyai. Minden részletük – a faanyagok kiválasztásától a csapolások pontosságán át a háló feszességéig és a réz erősítésekig – kézzel végzett, tapasztalatra épülő munka összessége. A kétkezi szakmunka tiszta értéke.

A felső és az alsó keret tökéletes illeszkedése, a bordák elrendezése, a laid vagy wove háló felhelyezése mind olyan feladat, amelyben a legkisebb eltérés is hatással van a végső papír minőségére.

Én magam is foglalkozom ilyen keretek készítésével, és folyamatosan igyekszem bővíteni a szaktudásom – akár a régi mesterek megoldásainak tanulmányozásával, akár új technikák és anyagok kipróbálásával. Minden egyes elkészült keret egy lépés afelé, hogy még tartósabb, még pontosabb és még hitelesebb eszközt adhassak azoknak, akik a kézi papírkészítés szépségével foglalkoznak.

Képek: